Pár kép a városról

Majd még lesz több is, ez csak ízelítő:)

A tanóráim

Mielőtt ide jöttem nem is igazán gondoltam bele, hogy itt hozzám nem sűrűn fognak magyarul szólni, főleg az órákon. Így az első pár óra elég nehéz volt, még szerencse, hogy mivel az épületet átépítik, csak a kis termek voltak szabadok, ahova természetesen nem fértünk be, s így 10 percnél nem tartott tovább egyik óra sem:) Szóval az első órák után hazafelé menet, volt időm végiggondolni, hogy ez nem is lesz olyan egyszerű félév mint sejtettem. Ezektől a szakszavaktól amiket használnak megkergülök:)
A 2. Tárgyalástechnika viszont már egy 4 órás maraton volt, ahol már a 2. óra körül kezdtem elveszíteni az érdeklődést a tárgy iránt, de a fiatal mosolygós tanárnéninek figyelemfelkeltésből jár az 5-ös!
Lássuk csak, már voltam Tárgyalástechnika, Számvitel és Nemzetközi Közgázon. A Közgáz 80% át nem értettem, így remélem lesz valami jegyzetem, vagy valami más használható dolog:s A képeken a suli látható, mily meglepő:) Szóval ez a Faculty of Management!

Közlekedés

Katasztrófa! Legalábbis ha egy szóval kellene kifejeznem. A bővebb leírást inkább mellőzöm! Tényleg csak pár szóban. 1 metró vonal van a városban, ami legalább akkora, mint Budapest, mondjuk az tényleg jól működik, de a többi tömegközlekedési alkalmatosság… Az utakon reggeltől estig dugó van, legalábbis abba az irányba amerre te is akarsz menni, arra biztos!
Az egyetem főépülete kb. másfél óra gyalog a diákszállótól. Ma busszal mentem, és gondoltam majd nyugodtan megreggelizek valahol. Végül 10 percet késtem, és nem volt időm reggelizni! Holnap gyalog megyek!!!:)

Az első találkozó

Még csak 3 napja vagyok itt, de néha úgy érzem, mintha hónapokkal ezelőtt érkeztem volna. Ma reggel volt az első közös találkozó az összes többi Erasmus diákkal, és kicsit meglepődtem, amikor mondták, hogy több mint 400-an vagyunk.
A tájékoztatón elmondták, hogy ne aggódjuk semmi miatt, csak élvezzük az ittlétet, jelentkezzük minden kirándulásra, menjünk el minden buliba, sportoljuk stb.
Járjunk be arra az órára, amire akarunk, és ha megtetszik, akkor vegyük fel, de akár évközben is változtathatunk, ha valami nagy gáz lenne. Ezt mintha nekem találták volna ki:)
Már nagyon kíváncsi vagyok, hogy valójában milyen lesz.
Még mindig nincs internetem, és úgy néz ki, hogy pár napig még nem is lesz, szóval addig a szobatársam gépét használom, amin se ékezetes betű, se semmi, szóval csak 2 sör után érdemes nekiülni gépelni, egyébként hamar kiakad az ember.

Vásárlás

Na a vásárlás egy kész vicc! Legalábbis nekem, mivel 1 szót sem beszélek lengyelül, és még a kacifántos betűiket sem ismerem:s És a pakoljunk minél több mássalhangzót egymásmellé mániájuk sírba visz. Szóval miután 2 órát álldogáltam a tejespult előtt azon töprengve, hogy a tej vajon tényleg tej-e (ugyanis van egy nemzeti italuk, ami ugyanúgy néz ki, mint a tej csak iszonyat savanyú), és a tejföl helyett nem veszek-e kefírt, vagy joghurtot, ugyanis a csomagolás, a kiszerelés, és még az apró tehénfigura is pontról pontra megegyezik a dobozon, úgy döntöttem, hogy telefonos segítséget kérek lengyel mentoromtól. Így valamivel egyszerűbb:) Csak akkor van probléma ha egyedül vásárolsz, amikor csak lengyelül tűntetik fel a leírást a termékekről, azaz 90%-ban:s Egy élmény a vásárlás, elhihetitek!

Az első napok

Amikor megérkeztem a kollégiumba, beregisztráltam magam, Gabi (a lány, aki elhozott az állomásról) segítségével, ugyanis a portás, aki ott volt nem beszélt angolul.Amikor benyitottam a szobába, a leendő szobatársam nézett vissza rám kissé véreres szemekkel, ugyanis az előző napi buli után az éjszakát a barátnőjével töltötte, aki kedvesen mosolygott vissza rám az ágy széléről. Rögtön tudtam, hogy zavarok:s Mondták, hogy maradjak, de én inkább elmentem város nézni Gabival. Ja egyébként afgán a srác:s Megtorlásra számítok!Azóta többször is voltam a belvárosban, és azt kell, hogy mondjam, nagyon szép! A nulláról építették újjá az egész várost, miután a II. vh-ban porig rombolták. Most modern, és emellett sikerült megőrizni a történelmi vonásait is, ez annak köszönhető, hogy régi fényképek alapján építettek újjá mindent. Szóval egyszerűen tetszik:)Az első nap volt egy Welcome party, de holt fáradt voltam, és amikor megtudtam, hogy valakinek ez a 3. welcome bulija a héten, úgy döntöttem, hogy elmegyek aludni, és majd részt veszek a következőn! A képen a koli bejárat, és a szoba amikor becuccoltam.

Utazás

Úgy döntöttem, hogy a sok csomag miatt vonattal megyek Varsóba, amivel nincs is semmi gond első hallásra, és amire szembesülsz, azzal mire vállalkoztál, már úgyis mindegy. Én is csak akkor kezdtem aggódni, amikor a jegyeladó hölgy sokat sejtető mosollyal azt mondta, hogy: az kicsit hosszú lesz:)
Amire a családommal kivonszoltuk a csomagokat az állomásra már az ő tekintetükben is láttam azt a szintén félreérthetetlen mosolyt, miszerint: ez kicsit sok lesz:) De nekivágtam!
Az úton sok mindenkivel összehaverkodtam, magyarokkal, lengyelekkel, szóval gyorsan telt az idő. Nem is volt az olyan vészes;)
Az állomáson már vártak rám közel másfél órája, ugyanis kicsit késésben volt a vonat, no de se baj. A baj az volt, hogy én a vonaton szembesültem azzal, hogy 3 állomáson is megáll a vonat Varsón belül, és nekem fogalmam sem volt melyiken várnak:s Szóval az ablakra cuppanva figyeltem az állomásoknál, vajon van-e ott valaki, aki valami táblával felszerelkezve jelzi, hogy rám vár. A 2. megállónál már álltunk egy ideje, és már mindenki leszállt, amire megláttam egy papírt szorongató lányt, és megkérdeztem, hogy egész véletlenül nem rám vár? Szerencsémre ő volt az:)
Végül is 18 órát utaztam, megkerülve egész Európát. De hogy miért kerültünk akkorát egészen Pozsonyig azt máig nem tudom.