Otthon

Csak most írom meg, hogy vagy hazamentem a nov 1-es hosszú hétvégére, mert teljesen elfeledkeztem arról, hogy itt ez a blog:s Szóval tök jó volt otthon tölteni pár napot, és látni újra mindenkit, vagyis majdnem mindenkit! Igyekeztem meglátogatni, akit csak lehet de szinte képtelenség volt ez alatt a pár nap alatt. De annak nagyon örültem akivel találkoztam:) Csak kevés volt az idő mindent átbeszélni:s És a lájtos dumálgatás is nagyon jó volt vasárnap, nem beszélve az ébredésről 3:30 kor. Még indulás előtti este nézegettem a menetrendeket, és rádöbbentem, hogy bkv-vel nemigen jutok ki hajnalban a reptérre, úgyhogy taxit kellett rendelnem, nem volt más választás, mert a gép 6-kor indult, vagy velem vagy nélkülem:s Na és amikor a reptéren üldögéltem nem gyengén kómás állapotban, észrevettem, hogy valaki kalimpál felém. Először természetesen hátranéztem, hogy tényleg nekem szól-e az integetés, mert bármennyire is próbáltam fókuszálni az arcára, nem lett élesebb a kép, és nem ismertem fel! Aztán jött a kínosabb helyzet, amikor odaült, és köszönt, hogy szia Gábor:s Nagyon nem voltam ám képben, úgyhogy rá kellett kérdeznem, hogy hol találkoztunk, és hogy ki is ő. Végül rájöttem, hogy ő Dóri, és Varsóban találkoztunk egy discóban, de ez az a tipikus kellemetlen helyzet volt, amit kerül az ember:) Remélem nem vette rossz néven, hogy nem ismertem meg elsőre:s Ja és kiderült, hogy karácsonkor is együtt repülünk oda és vissza is, remélem akkor már megismerem:)
Amikor Varsóból indultam kicsit nagy volt a tömeg.A röpülő:)Reggel 6-kor a visszaúton már nem voltak annyian!