Utazás

Úgy döntöttem, hogy a sok csomag miatt vonattal megyek Varsóba, amivel nincs is semmi gond első hallásra, és amire szembesülsz, azzal mire vállalkoztál, már úgyis mindegy. Én is csak akkor kezdtem aggódni, amikor a jegyeladó hölgy sokat sejtető mosollyal azt mondta, hogy: az kicsit hosszú lesz:)
Amire a családommal kivonszoltuk a csomagokat az állomásra már az ő tekintetükben is láttam azt a szintén félreérthetetlen mosolyt, miszerint: ez kicsit sok lesz:) De nekivágtam!
Az úton sok mindenkivel összehaverkodtam, magyarokkal, lengyelekkel, szóval gyorsan telt az idő. Nem is volt az olyan vészes;)
Az állomáson már vártak rám közel másfél órája, ugyanis kicsit késésben volt a vonat, no de se baj. A baj az volt, hogy én a vonaton szembesültem azzal, hogy 3 állomáson is megáll a vonat Varsón belül, és nekem fogalmam sem volt melyiken várnak:s Szóval az ablakra cuppanva figyeltem az állomásoknál, vajon van-e ott valaki, aki valami táblával felszerelkezve jelzi, hogy rám vár. A 2. megállónál már álltunk egy ideje, és már mindenki leszállt, amire megláttam egy papírt szorongató lányt, és megkérdeztem, hogy egész véletlenül nem rám vár? Szerencsémre ő volt az:)
Végül is 18 órát utaztam, megkerülve egész Európát. De hogy miért kerültünk akkorát egészen Pozsonyig azt máig nem tudom.