Krakkói kirándulás

A múlt hétvégén meglátogattuk európa állítólag egyik legszebb városát! Ez is egy háromnapos rohanás volt mint az előző, amit kicsit sajnálok, mert nem tudtam mindent megnézni, amit akartam, de majd egy következő alkalommal. Ahogy megérkeztünk kb 30 centis hó fogadott, és kegyetlen hideg! A délebben lakók közül volt aki még soha nem látott havat, így egy kellemes hócsatát nem lehetett kihagyni, csak hogy bevezzessük őket is a téli örömökbe. Első napi program az volt, hogy megnéztük a Wieliczka sóbányát. Egy 3 órás túra 150 méterrel a föld alatt:) De egyáltalán nem volt unalmas, pedig én is azt gondoltam. Egész ügyes emberkék voltak azok, akik ilyen dolgokat faragtak ki szimpla sóból:) Volt egy két szakasza a túrának ahol nem lehetett fényképezni, mert hogy az túl értékes ahhoz, hogy bárki csak úgy lefotózza! De ahogy észrevettem ott villogott a legtöbb vaku az egész kirándulás alatt (ami tilos az tilos:)
Este megérkeztünk Krakkóba, és már csak 1 óra bújócska kellett a városban, hogy megtaláljuk a szállást, hiába na fejlődik a csapat:-D Este egy kis városnézés, és persze meglátogattunk egy Ír pubot is, ugyanis a csapat másik felét elveszítettük, akik valami discoba mentek.
Másnap Krakkóban városnéztünk, ahogy láthatjátok a képeken. Lefagyott újjakkal nem úgy élvezte a túrát a banda, ahogy kisgatyában 40 fokban tette volna, de azér tényleg szép a város, amint láthatjátok is.
A harmadik nap elmentünk Auschwitzba, még hazautazás előtt. Lehangoló volt hallgatni, ahogy az idegenvezető a háborúról, és az ott történtekről mesélt. Sok ember tényleg elmebeteg! Termeket töltöttek meg az ott elhúnyt áldozatok holmijaival dokumentumaival, kézirataival. Az épületen belül nem lehetett fényképeket csinálni, csak az épületek között!
Aztán még volt egy vacsora, és utána valamikor este 10-re visszaértünk Varsóba!

Várom a következő kirándulást!

Ahogy megérkeztünk:)


Wieliczka - a sóbánya







Krakkó









Lehet kívánnni:)





Ezek állatok - egész nap a -10 fokban :s



Auschwitz

Otthon

Csak most írom meg, hogy vagy hazamentem a nov 1-es hosszú hétvégére, mert teljesen elfeledkeztem arról, hogy itt ez a blog:s Szóval tök jó volt otthon tölteni pár napot, és látni újra mindenkit, vagyis majdnem mindenkit! Igyekeztem meglátogatni, akit csak lehet de szinte képtelenség volt ez alatt a pár nap alatt. De annak nagyon örültem akivel találkoztam:) Csak kevés volt az idő mindent átbeszélni:s És a lájtos dumálgatás is nagyon jó volt vasárnap, nem beszélve az ébredésről 3:30 kor. Még indulás előtti este nézegettem a menetrendeket, és rádöbbentem, hogy bkv-vel nemigen jutok ki hajnalban a reptérre, úgyhogy taxit kellett rendelnem, nem volt más választás, mert a gép 6-kor indult, vagy velem vagy nélkülem:s Na és amikor a reptéren üldögéltem nem gyengén kómás állapotban, észrevettem, hogy valaki kalimpál felém. Először természetesen hátranéztem, hogy tényleg nekem szól-e az integetés, mert bármennyire is próbáltam fókuszálni az arcára, nem lett élesebb a kép, és nem ismertem fel! Aztán jött a kínosabb helyzet, amikor odaült, és köszönt, hogy szia Gábor:s Nagyon nem voltam ám képben, úgyhogy rá kellett kérdeznem, hogy hol találkoztunk, és hogy ki is ő. Végül rájöttem, hogy ő Dóri, és Varsóban találkoztunk egy discóban, de ez az a tipikus kellemetlen helyzet volt, amit kerül az ember:) Remélem nem vette rossz néven, hogy nem ismertem meg elsőre:s Ja és kiderült, hogy karácsonkor is együtt repülünk oda és vissza is, remélem akkor már megismerem:)
Amikor Varsóból indultam kicsit nagy volt a tömeg.A röpülő:)Reggel 6-kor a visszaúton már nem voltak annyian!

Képek Gdanskról

Az indulás és az út



Sopot






Gdansk

Az idegenvezetőnk














A négyszáz akárhány lépcső ből részlet


Malbork















Bulik