Nemzetközi vacsora

Most csütörtökön rendeztek egy ilyen nemzetközi vacsorát, ahol minden nemzetnek kellett készíteni valami speciális otthoni kaját! Mi Andival közösen arra jutottunk, hogy a gulyás az túl nehéz lenne számunkra, úgyhogy pörköltet csinálunk. El is mentem vásárolni a Tescoba, merthogy itt is van:) és gondoltam lekapok a polcról egy tubus piros aranyat, meg egy gulyáskrémet, én naív, aztán rájöttem, hogy az nem annyira nemzetközi fűszer vagy mi, szóval soha az életben nem találok itt ilyet! A piros aranyat valami paprikaszósszal helyettesítettem, amiről később kiderült, hogy köze nincs ahoz, amit én akartam, ugyanis ez édes szósz:s, na de mind1, a gulyáskrémet meg valami gulash fűszerkeverékkel helyettesítettük:) Ezek után semmi jóra nem számítottam, főleg azért mert a szakácskönyv azt írta, hogy 1 órát kell csak főzni a húst miután mindent beletettünk, és a 3. óra elteltével az még mindíg rágós volt:D Valószínűleg az volt az oka, hogy disznó helyett marhát használtunk:s Nem értek hozzá!De a pörkölt lengyel módra mások állítása szerint nagyon jó lett! Remélem nem csak udvariaskodtak:)
A kajálós táncolós buli 9-kor kezdődött, de mi csak valamikor 11 után értünk oda, amikorra már szinte minden kaja elfogyott, és így a versenyben sem vehettünk rész, csakis ezért történhetett meg, hogy a portugálok nyerték meg nem mi:D
A buli előtt e-mailben kellett küldeni pár magyar zenét, hogy majd ott lejátszák! Azt hiszem először és utoljára tomboltam a crystal slágerre. De ott mégis jó volt hallgatni.
Ja és megismerkedtem még 3 magyar lánnyal a buliban, akik szintén fél évig vannak itt:) Szóval fogunk még együtt bulizni!

Íme a remek étek:Mansoor a szobatársam is belekontárkodott

Kirándulás Gdanskba

Úgy gondoltam, ha már egy ismeretlen országban vagyok, akkor szét kellene nézni, és megismerni azt! Hallottam, hogy szerveznek egy kirándulást Gdansk-ba a hétvégén az Erasmusos diákoknak, úgyhogy gyorsan le is foglaltam a jegyet. Gdansk egy elég nagy város a Balti tenger partjánál. Ennyit az előzményekről:)

Péntek reggel indultunk 7:30-kor busszal, de azért a biztonság kedvéért előző nap elmentem bulizni egyet egy közeli klubba Vikivel, meg néhány haverjával, nehogy kipihenten üljek fel a buszra:) Szóval a buszt sikerült végigaludnom, és kb. délután 3-ra érkeztünk meg. Hát nem a szomszédban van a város, az biztos. Amikor nagyjából magamhoz tértem, és kinéztem az ablakon deres autókat, és hófoltokat láttam az utcán:s Nem indult valami bíztatóan a túra. Gyorsan át is hajtottunk a városon, és egy Sopot nevű falucskát látogattunk meg, közvetlenül a tengerparton. Itt volt 1 bő óránk, hogy kóvályogjunk a központban, majd a képeken láthatjátok, hogy nem egy utolsó kis falu ez a Sopot. Rögtön ahogy megérkeztünk egy hatalmas kastély mellett állt meg a busz, én ostoba már-már arra gondoltam, hogy ott fogunk megszállni:) De nem:( A „belváros” nagyon hangulatos és tele van kávézókkal, ékszerüzletekkel, szóval tipikus turista látványosság. Rólunk is lerítt, hogy turisták vagyunk, egyik kezünkben fényképezővel a másikban térképpel:)

Már kezdett letelni a városnézésre szánt idő, de én még feltétlenül akartam látni a tengert, ha már egyszer ott vagyok mellette. Amikorra odaértünk a partra persze elkezdett zuhogni valami jeges nyavalya,de azért futtában csináltam pár képet, de a mólóra már nem tudtam kimenni, amit nagyon sajnálok:( Ezután mindenki szanaszét ázva érkezett vissza a buszra, és vártuk a következő csapást, ami meg is érkezett hamarosan! Elindultunk megkeresni a szállásunkat, na de ez nem olyan egyszerű, mert nem a városban van, hanem valahol a városon kívül:) Természetesen! Tehát, ha el akarunk menni este a városba, hogy meghódítsunk egy klubbot Gdanskban azt csak taxival tudjuk megtenni, mert az utolsó villamos is elmegy fél 10-kor. Aggódni csak akkor kezdett mindenki, de elég intenzíven, amikor a sofőr is a homlokát ráncolva nézegette a térképet:) Először még valami főúton voltunk, aztán egy kietlen dokk közelében kóvályogtunk, de ezután jött csak a java, ugyanis letértünk valami földútra, és a város fényei csak távolodtak és távolodtak:) Kezdett egy enyhe pánikhullám végigfutni a tömegen, és amikor elfogyott előlünk még a földút is, akkor én már csak röhögni tudtam. Már csak azon kellett aggódni, hogy a busz a korom sötétben nehogy a földút melletti patakba tolasson, hanem a rozoga fahídra, ami átívelt felette, úgyhogy mindenki az ablakra cuppanva próbálta irányítgatni a sofőrt. Végül bő negyedórás tanakodás után rájöttek a szervezők is, hogy valószínűleg nem itt fogunk lakni, pedig már ki is néztem magamnak egy egész pofás bokrot:s

Nem egész 1 órával később meg is érkeztünk a lefoglalt szállásunkhoz, és már csak egy kiadós bulira vágytunk:) Eszünkben sem volt bemenni a városba, úgyhogy egy szobabuli mellett döntöttünk! Hát hol máshol mint az én szobámba és a szomszédos szobában gyűlt össze az 50 jógyerek. De a buli mindenesetre nagyon jó volt:) A másnapi takarítást inkább nem részletezném:s

Másnap reggel 8-tól volt reggeli és utána indultunk városnézni, és még egy bőbeszédű idegenvezetőt is kaptunk. Lássuk csak, voltunk a kikötőben, ahol jó kis jeges szél fogadott minket. Az idegenvezető mikrofonba beszélt, és volt valami hangfal is nála, és így ahogy a szél állandóan belefújt a mikrofonba, volt egy kis Darth Vader-es beütése a hangjának:) Utána meglátogattunk valami kommunista múzeumot, meg valami kastélyt, és a világ legnagyobb téglából készült templomát, és természetesen városnéztünk megint:) A templomról annyit, hogy tényleg hatalmas, ezt tanúsíthatom, amire felértünk a toronyba 420 lépcsőfok megtétele után mindenkinél jelentkezett egy nem gyenge légszomj.

Ami még számomra nagyon érdekes volt, hogy az épületek feltűnően vékonyak voltak, és ez mint megtudtam, azért van, mert a ház front oldala után kell az adókat fizetni! Tehát itt sem szeretnek sokat fizetni az emberek:)

Este úgy gondoltuk, hogy csak meg kellene látogatni egy disco-t itt is, szóval rendeltünk 3 taxit! Gondoltam nem hagyom egyedül az erdőben a lányokat, jah igen a szállás egy erdő kellős közepén volt:), szóval 2 csajszival vártam a 3. taxit a közel 0 fokban éjjel az erdőben! Az első 20 perc még nem is volt olyan kellemetlen, mint a második vagy a harmadik:) De a taxi sehol! Végül úgy döntöttünk, hogy elég volt abból, hogy azon gondolkodunk, hogy egy kutya üvölt úgy, mint egy farkas, vagy fordítva, és hogy miért halljuk egyre közelebb ezt a hangot, szóval végül is visszavonulót fújtunk! Állítólag jó volt a buli a városban:s

Másnap egy Malbork nevű helységet látogattunk meg, ahol egy hatalmas kastély található, mint látványosság. Volt egy hangulata a kastélynak, csak a fantáziánkat kellett használni, hogy elképzeljük, milyen lehetett benne az élet pár száz évvel ezelőtt. Többit lásd a képeken!

A buszon hazafelé megtudtam, hogy Kimi Räikkönen lett a Forma 1-es világbajnok, szóval így lett kerek a nap:) És még az ismétlést is megnézhettem lengyelül;)

A képeket igyekszem feltenni hamarosan, de most valamiért nem sikerül!

Ami a bulikat illeti...

Hosszú volt ez a hét, nagyon hosszú... Hétfőn azzal kezdődött, hogy felhívott a mentorom, hogy ismerem-e már Varsóban az olcsóbb bárokat, szórakozóhelyeket, mert ő szívesen körbevezetne. Nagyon nem is tiltakoztam, gondoltam jól jöhet még ez később, ha ismerek pár ilyen jellegű helyet. 4 másik haverja is csatlakozott hozzánk útközben, akkor már sejtettem, hogy nem szabadulok egyhamar:s Először egy nagyon kellemes beülős beszélgetős helyre mentünk, egyébként rengeteg ilyen hely van Varsóban, és aznap este úgy éreztem, hogy mindet meg is látogattuk:) A másnap reggeli óra azt hiszem felejthető volt:)
A héten a kedd volt az egyetlen pihenőnap, ami úgy hiányzott mint a sivatagi eső, de komolyan.
Aztán a buli túra folytatódott tovább szerdán! Ez a buli olyan volt, hogy egy este 1 jeggyel 15 klubba lehetett bemenni, már a neve is sejtetett valamit "Wow", úgyhogy nem akartam kimaradni belőle semmiképpen! Még hétfőn akartam jegyet venni a szerdai bulira de még nem volt, ahogy kedden mentem, pedig már nem volt:s Na de aztán megbeszéltem a többiekkel, hogy majd veszünk valhogy a helyszínen, és mákunk volt:) A szobatársammal versenyezni akartam, hogy ki jut el több klubba, de éppen akkor veszett össze egy lánnyal, akivel még össze sem jött, de a csaj máris rávágta az ajtót:s Az az igazság, hogy meg sem lepődtem, amikor visszaértem a koleszba valamikor hajnalba, és a csajszi és a szobatársam füligérő szájjal, néztek vissza rám az ágyból:) Most nem volt kedvem elmenni városnézni, úgyhogy csak eldőltem az ágyon és próbáltam aludni.
Csütörtökre egy gólyabálba voltunk hivatalosak ugyanis Viki szerzett nekünk ingyen belépőt, így bűn lett volna kihagyni. Állítólag Varsó egyik legjobb klubbjában voltunk, de sajna a képeket csak később tudom mellékelni, mert még nem kaptam meg:s De tény, hogy nagyon jó volt ez a buli is!
Péntekre pár olasz barátomat hívtam meg vacsorára:) A jól bevált paprikáskrumplit csináltam, de csak akkor nyugodtam meg igazán, hogy tényleg embernek való-e a kaja, amikor az egyik lány harmadszor is szedett magának. Lehet, hogy pályát tévesztettem:D Később becsatlakoztunk a mindennapos folyosós buliba. Képek az olaszokról és a spanyol zászlóról!
Szombaton már annyira nem vágytam másra, csak hogy kicsit elgondolkodjak az élet nagy dolgain, de már megígértem, hogy elmegyek a Viki szobaavatójára, tehát nem tehettem mást! Az avatás itt indult a koleszban, lévén, hogy szobaavató, de aztán útbaesett egy házibuli, tehát nem volt mese oda is be kellett ugranunk. A kis 2 személyes szobában kb 20 vagy 30 ember volt, és valamilyen oknál fogva aznap sokszor eszembejutottak szerencsétlen konzervhalak:)
Ezután csordában vonultunk végig a városon, és a lakásavató is jól sikerül, ugyanis a szomszédok is sűsűn kopogtattak az ajtón vagy a falon, ki hol tudott, hogy bejöhessenek bulizni, bár lehet félreértettük a reakcióikat, de szerintem biztos csak csatlakozni akartak;)
Szóval a héten ez történt, de keddre már hivatalos vagyok az egyik olasz srác szülinapjára...

Ami az órákat illeti...

Nem volt valami egyszerű ez a hét, azt előre el kell mondanom. Az egész egy olyan órával kezdődött, hogy Sales Force Management, persze reggel 8-kor, mikor máskor:s Nem volt rossz, még értettem is, hogy mit akar az emberke. De ami a durva volt, hogy volt itt csütörtökön egy professzor egy Londoni egyetemről, és össze sem lehet hasonlítani a két tanítási módszert, mármint a lengyelt az angollal, vagy akár a magyart is mondhatnám, ugyanis teljesen ugyanaz a lengyel és a magyar. Általában amikor egy lengyel tanár tartja az órát kb 250 szer nézek rá az órámra, hogy ugyan mennyi lehet még szabadulásig, de ezen az órán, komolyan mondom, talán egyszer pillantottam rá az órámra. Pedig 5 órás volt az előadás, és ami a legjobb meg is kaptam érte a jól megérdemelt 1 kreditemet:) Ugyanis ez volt az első és utolsó ilyen óra. Jah egyébként a tantárgy neve valami Virtual Supply Chain and New Technologies, ami lényegében annyit tesz, hogy a proff az elektronikus üzletről, kereskedelemről, és a virtuális valóságról beszélt, de nagyon érdekesen adta elő a dolgokat. Próbált minket is bevonni az órába, mindenkivel beszélgetett egy kicsit, látszott rajta, hogy érdekli amit mondunk! És még, ami nagyon nagy különbség volt, hogy értettem a szavait:) Gyorsan beszélt, de nagyon érthetően, ellentétben a lengyel tanárokkal, amiről természetesen nem ők tehetnek, egyszerűen az ő nyelvük ilyen susogós, vagy nem is tudom hogy fejezzem ki magam:s
Jah és a feledhetetlen lengyel nyelvóra:) Hát az valami félelmetesen horrorfilmbeillő volt a héten, nem is tudom hogy mondja, de jobban leizzadtam, mint 2 sör után a tűző napon! Talán ez a hasonlat érzékelteti, mennyire élveztem a héten az órákat!
Na és még egy, amiről szeretnék elfeledkezni. A pénteki tárgyalástechnika órán a tanárnéni, azt mondta, hogy mivel ezen az órán mi rosszak voltunk azaz hogy hangoskodtunk, ezért a következő órán ő is rossz lesz és zh-t írat! Azóta nem küldök neki több szerelmeslevelet:s Remélem tanul belőle:)

Az egyetem főépületei

Az én karomnak az épületeit már láthattátok egy korábbi bejegyzésben, és íme itt van néhány kép a főépületekről. A Management kar, ahol én is vagyok az a város nagyon szélén található, és teljesen más jellegű mint ezek az épületek. Nekem csak 1 órám van a főépületben, mégpedig a lengyel óra, ami kezd eldurvulni, a tegnapi órán már nagyon ne voltam képben és akkor még enyhén fogalmaztam:s Nem lesz egy egyszerű menet, azt már látom!
Visszatérve az épületekre, valahogy ennek szerintem sokkal jobban egyetem jellege van, de nehezen tudnám megmagyarázni, hogy miért, lehet, hogy csak az én fejemben él egy kép arról, hogy is néz ki egy egyetem. És én valami ilyesmit képzeltem el mindígis, vagy legalábbis nagyon hasonlót.
Minden épület teljesen új, csak mint már mondtam, megvan az a régies hatásuk. A központi épület a könyvtár, és a köré építették a többi kar épületeit.

Városnézés megint

Már több ember mesélte amióta itt vagyok, bár lehet, hogy csak nekem új a történet, de azért remélem tudok valami újat mondani nektek is! Szóval, hogy a II. vh után, amikor ugye porig bombázták az egész várost, a város vezetősége úgy döntött, hogy szerentnék valahogy megőrizni a múlt értékeit, és mivel addigra ezek a műemlékek és épületek már nem léteztek, egy elég érdekes döntést hoztak. Kiadták az építészeknek, hogy régi fényképek alapján építsék újjá az egész várost. A belváros tehát egy az egyben úgy néz ki, mint a világháború előtt!
Természetesen azok a "felhőkarcolók" amiket a fotókon láthattatok, már a jelenlegi gazdasági fejlődés eredményei:)
Ahol én lakom, a kollégium és környéke, természetes inkább hasonlít egy panelrengetegre, mint múltszázadi műemlékekre, de azért így sem egy utolsó hely:)
Lesznek még fényképek, amiken jobban lehet látni a régies hatású épületeket, de természetesen a túrám közepetáján lemerült az aksi, szóval folyt. köv.

Főzőtanfolyam kezdőknek

Ma Andival (a magyar lány, aki szintén itt van a kollégiumban) úgy döntöttünk, hogy főzünk valami magyarosat, mert lassan kezdenek hiányozni az otthoni ízek. Kóstoltam már itt sok nemzet étkét, de azért hazai az mégiscsak hazai! A török ízvilág bármilyen meglepő is nagyon hasonló a milyénkhez.
Elmentünk először bevásárolni, és megpróbáltuk úgy intézni, hogy egész hétre megvegyünk mindent előre, úgyhogy ki kellett menni egy Tesco szerű valamibe a város határába, hogy viszonylag olcsóbban megkapjuk minden. Olyan este 5-re értünk haza farkaséhesen, egyébként, ha éhesen vásárol az ember, akkor hajlamos olyat is vásárolni a mit máskor nem, ráadásul nagyobb mennyiségben:s Szóval lehet, hogy 2 hétig sem kell mennem kajáért:)
2 szakácskönyvből merítettük az ötleteket, és még hozzáadtuk nem csekély tudományunkat és tapasztalatunkat is szóval kétség sem férhetett hozzá, hogy a bíztató illatok nem a véletlennek köszönhetőek. Most úgy belaktam, hogy nem bírok felállni, szóval tényleg jót főztünk:) A képeken a magyar vs. török konyha.

Lengyel nyelv óra

Ha már itt vagyok Lengyelországban, gondoltam kínos lenne úgy hazamenni, hogy egy árva szót sem tudok lengyelül, így beiratkoztam az egyetem egyik nagyon nagyon kezdő csoportjába. A lengyelek, asszem már említettem, hogy nagyon szeretik a mássalhangzókat, és nem is nagyon használnak mást, szóval egy magyarnak kiejteni azokat a szavakat azt kell mondjam az egész nagy kihívások közé tartozik. Délelőtt regisztráltam a kurzusra, és délután már meg is volt az első órám, mindez csütörtökön történt, ha jól emlékszem! A tanár szerencsére nagyon türelmes volt, és ahogy meghallotta, hogy magyar vagyok ő is próbálkozott pár magyar szóval, sokkal több sikerrel, mint én a lengyelekkel:s
Dőltem a röhögéstől egész órán, főleg azon, hogy képtelen vagyok kimondani a szavakat, és az is vicces volt, hogy a többiek sem tudják:) Egyébként nagyon tetszett ez a 3 óra szerencsétlenkedés!
Egy kis ízelítő: 4:cztery (ejtsd:stery), 9:dziewięć (dzsievics), 60:sześćdziesiąt (sescsdzsisát) vagy valami hasonlók:) És a kedvenceim: szeretnék:chciałabym (hcsavoabem), köszönöm:dziękuję (dzsinkuje), eső:dżdżysty (dzsedzsiszti)

Pár kép a városról

Majd még lesz több is, ez csak ízelítő:)

A tanóráim

Mielőtt ide jöttem nem is igazán gondoltam bele, hogy itt hozzám nem sűrűn fognak magyarul szólni, főleg az órákon. Így az első pár óra elég nehéz volt, még szerencse, hogy mivel az épületet átépítik, csak a kis termek voltak szabadok, ahova természetesen nem fértünk be, s így 10 percnél nem tartott tovább egyik óra sem:) Szóval az első órák után hazafelé menet, volt időm végiggondolni, hogy ez nem is lesz olyan egyszerű félév mint sejtettem. Ezektől a szakszavaktól amiket használnak megkergülök:)
A 2. Tárgyalástechnika viszont már egy 4 órás maraton volt, ahol már a 2. óra körül kezdtem elveszíteni az érdeklődést a tárgy iránt, de a fiatal mosolygós tanárnéninek figyelemfelkeltésből jár az 5-ös!
Lássuk csak, már voltam Tárgyalástechnika, Számvitel és Nemzetközi Közgázon. A Közgáz 80% át nem értettem, így remélem lesz valami jegyzetem, vagy valami más használható dolog:s A képeken a suli látható, mily meglepő:) Szóval ez a Faculty of Management!

Közlekedés

Katasztrófa! Legalábbis ha egy szóval kellene kifejeznem. A bővebb leírást inkább mellőzöm! Tényleg csak pár szóban. 1 metró vonal van a városban, ami legalább akkora, mint Budapest, mondjuk az tényleg jól működik, de a többi tömegközlekedési alkalmatosság… Az utakon reggeltől estig dugó van, legalábbis abba az irányba amerre te is akarsz menni, arra biztos!
Az egyetem főépülete kb. másfél óra gyalog a diákszállótól. Ma busszal mentem, és gondoltam majd nyugodtan megreggelizek valahol. Végül 10 percet késtem, és nem volt időm reggelizni! Holnap gyalog megyek!!!:)

Az első találkozó

Még csak 3 napja vagyok itt, de néha úgy érzem, mintha hónapokkal ezelőtt érkeztem volna. Ma reggel volt az első közös találkozó az összes többi Erasmus diákkal, és kicsit meglepődtem, amikor mondták, hogy több mint 400-an vagyunk.
A tájékoztatón elmondták, hogy ne aggódjuk semmi miatt, csak élvezzük az ittlétet, jelentkezzük minden kirándulásra, menjünk el minden buliba, sportoljuk stb.
Járjunk be arra az órára, amire akarunk, és ha megtetszik, akkor vegyük fel, de akár évközben is változtathatunk, ha valami nagy gáz lenne. Ezt mintha nekem találták volna ki:)
Már nagyon kíváncsi vagyok, hogy valójában milyen lesz.
Még mindig nincs internetem, és úgy néz ki, hogy pár napig még nem is lesz, szóval addig a szobatársam gépét használom, amin se ékezetes betű, se semmi, szóval csak 2 sör után érdemes nekiülni gépelni, egyébként hamar kiakad az ember.

Vásárlás

Na a vásárlás egy kész vicc! Legalábbis nekem, mivel 1 szót sem beszélek lengyelül, és még a kacifántos betűiket sem ismerem:s És a pakoljunk minél több mássalhangzót egymásmellé mániájuk sírba visz. Szóval miután 2 órát álldogáltam a tejespult előtt azon töprengve, hogy a tej vajon tényleg tej-e (ugyanis van egy nemzeti italuk, ami ugyanúgy néz ki, mint a tej csak iszonyat savanyú), és a tejföl helyett nem veszek-e kefírt, vagy joghurtot, ugyanis a csomagolás, a kiszerelés, és még az apró tehénfigura is pontról pontra megegyezik a dobozon, úgy döntöttem, hogy telefonos segítséget kérek lengyel mentoromtól. Így valamivel egyszerűbb:) Csak akkor van probléma ha egyedül vásárolsz, amikor csak lengyelül tűntetik fel a leírást a termékekről, azaz 90%-ban:s Egy élmény a vásárlás, elhihetitek!

Az első napok

Amikor megérkeztem a kollégiumba, beregisztráltam magam, Gabi (a lány, aki elhozott az állomásról) segítségével, ugyanis a portás, aki ott volt nem beszélt angolul.Amikor benyitottam a szobába, a leendő szobatársam nézett vissza rám kissé véreres szemekkel, ugyanis az előző napi buli után az éjszakát a barátnőjével töltötte, aki kedvesen mosolygott vissza rám az ágy széléről. Rögtön tudtam, hogy zavarok:s Mondták, hogy maradjak, de én inkább elmentem város nézni Gabival. Ja egyébként afgán a srác:s Megtorlásra számítok!Azóta többször is voltam a belvárosban, és azt kell, hogy mondjam, nagyon szép! A nulláról építették újjá az egész várost, miután a II. vh-ban porig rombolták. Most modern, és emellett sikerült megőrizni a történelmi vonásait is, ez annak köszönhető, hogy régi fényképek alapján építettek újjá mindent. Szóval egyszerűen tetszik:)Az első nap volt egy Welcome party, de holt fáradt voltam, és amikor megtudtam, hogy valakinek ez a 3. welcome bulija a héten, úgy döntöttem, hogy elmegyek aludni, és majd részt veszek a következőn! A képen a koli bejárat, és a szoba amikor becuccoltam.

Utazás

Úgy döntöttem, hogy a sok csomag miatt vonattal megyek Varsóba, amivel nincs is semmi gond első hallásra, és amire szembesülsz, azzal mire vállalkoztál, már úgyis mindegy. Én is csak akkor kezdtem aggódni, amikor a jegyeladó hölgy sokat sejtető mosollyal azt mondta, hogy: az kicsit hosszú lesz:)
Amire a családommal kivonszoltuk a csomagokat az állomásra már az ő tekintetükben is láttam azt a szintén félreérthetetlen mosolyt, miszerint: ez kicsit sok lesz:) De nekivágtam!
Az úton sok mindenkivel összehaverkodtam, magyarokkal, lengyelekkel, szóval gyorsan telt az idő. Nem is volt az olyan vészes;)
Az állomáson már vártak rám közel másfél órája, ugyanis kicsit késésben volt a vonat, no de se baj. A baj az volt, hogy én a vonaton szembesültem azzal, hogy 3 állomáson is megáll a vonat Varsón belül, és nekem fogalmam sem volt melyiken várnak:s Szóval az ablakra cuppanva figyeltem az állomásoknál, vajon van-e ott valaki, aki valami táblával felszerelkezve jelzi, hogy rám vár. A 2. megállónál már álltunk egy ideje, és már mindenki leszállt, amire megláttam egy papírt szorongató lányt, és megkérdeztem, hogy egész véletlenül nem rám vár? Szerencsémre ő volt az:)
Végül is 18 órát utaztam, megkerülve egész Európát. De hogy miért kerültünk akkorát egészen Pozsonyig azt máig nem tudom.