Pakolás

Egy óra múlva indul a vonatom Pestre:) Rettentő gyorsan eltelt az idő, úgy érzem csak pár napja jelentkeztem az egészre, és máris indulnom kell. De ami a legjobb az egészben, hogy be tudtam pakolni szinte mindent amit akartam, pedig amikor ránéztem azokra, amit be kellene rakni és utána a két kis bőröndömre, hát elég reménytelennek tűnt. De kb 2 órás harc után tegnap estére minden bekerült a bőröndökbe, és még szét sem szakadt (eddig). Már csak azt nem tudom, hogy viszem el ezt a ránézésre 100 kilós pakkot az állomásig és tovább:s
Irány Varsó!!! yippííííí:)

Hogyan is kezdődött...

Csak pár szóban szeretném elmesélni, hogy is jutott eszembe, hogy én külföldön töltsek egy félévet az Erasmussal. Egyik nap, Norbi telefonált, hogy nincs-e kedvem meghallgatni egy előadást, mert jött egy német ürge, hogy meséljen egy német suliról, mert hogy az milyen jó, és tényleg! Mondom miért ne, végülis ráérek. Ahogy lementem, Dudásné fogadott, aki mint néhányan tudjátok az Erasmusos ügyeket intézi, és rögtön fel is tette a nagy kérdést: hogy miért nem akarok én Erasmusos diák lenni? Miután megbeszéltük, hogy én lényegében akarok, minden ment mint a karikacsapás, és körülbelül 2 hónapnyi papírtöltögetés után világossá is vált, hogy már semmi sem menthet meg attól, hogy kiutazzam. És mivel a többiek már akkor 2 hónapja leadták a papírokat amikor én megtudtam, hogy akár én is jelentkezhetnék, kicsit húzós volt a dolog, főleg amikor rádöbbentem, hogy egy bő fél hónappal lekéstem minden jelentkezési határidőt, de valahogy mégis összejött:) És pár nap múlva már utazom! Nagyon röviden és tömören ennyi.
A helyesírási hibákért előre is elnézést kérek mindenkitől, de már úgy hozzámnőttek, és nincs szívem elhagyni őket.